Júliusban egy izgalmasnak ígérkező utazáson vettünk részt Törökországban, a ProkoTravel szervezésében. A program címe ígéretes volt: „Isztambultól Kappadókiáig” – és valóban, a térképen szépen kirajzolódott a kaland útvonala. Azonban az utazási iroda sajnos messze elmaradt az ígért színvonaltól.
Már a program első napjaitól kezdve szembesültünk azzal, hogy a megígért négycsillagos szállodák alig érték el a kettő csillag színvonlat „papíron volt 4 de jó indulattal 2 csillagot érne”: a szobák koszosak, dohányfüsttel átitatottak voltak, és a minibárokban penészes meglepetések vártak. Mindez még csak a kezdet volt. Nem is értjük hogy nem ellenőrizte ezt le a utazásszervező a szállásokat mit kínál a Török utazási iroda partnerük aki hosztolta az egészet. Tisztában vagyunk vele hogy más a Török színvonal de ilyen árakon ilyen sok szállodával versenyezve biztosan találtak volna jobb és szolgáltatás minőségben megfelelő partnert ezekre a csoportos utazásokra.
A túra alapára gyakorlatilag nem tartalmazott valódi programokat, sőt: még az elvileg ingyenesnek hirdetett látogatásokért is külön kellett fizetni. A logisztika pedig külön fejezetet érdemelne – az utazási idő az egész út körülbelül 40%-át tette ki, jórészt egy kényelmetlen autóbuszban, amit meg kell mondjak nem ilyen hosszú utakra terveztek. Ahelyett, hogy pihentünk volna, mi inkább „ülésrekordokat” döntöttünk.
Szóval ha kizárólag az utazásszervezés minőségét nézzük, az élmény inkább bosszantó volt, mint felemelő. De! És itt egy hatalmas, csupa nagybetűs DE következik:
Törökország maga – minden nehézség ellenére – lenyűgöző. Gazdag történelemmel, változatos tájakkal és olyan élményekkel ajándékozott meg minket, amiket sosem fogunk elfelejteni.
Most pedig félretesszük a panaszt, és jöjjön az, ami igazán számít: mit láttunk, mit éltünk át, mibe szerettünk bele Törökországban.
1. nap – Isztambul: az ezerarcú város
Szombat délelőtt megérkeztünk Isztambulba, elfoglaltuk a szállást (melynek értékelését lásd fent), és nyakunkba vettük a várost. Gyalog indultunk a híres Nagy Bazárba, ahol az ember úgy érzi magát, mintha egy másik időbe és világba csöppent volna. Több ezer eladó, színes portékák, illatok, hangzavar, és igen, az alkudozás – ami kötelező. Már itt belecsöppentünk Isztambul végtelen nyüzsgésébe.
2. nap – Isztambul A két kontinens városa
Reggel hajóra szálltunk a Boszporuszon, és ahogy a vízről szemléltük Isztambul panorámáját, valóban olyan érzésünk volt, mintha két világ határán lebegnénk – Európa és Ázsia egyszerre tárult elénk, mindkét parton az ezerarcú város sziluettjével.
Ezután ellátogattunk a Kék Mecsethez és az ikonikus Hagia Sophiához. Az idegenvezetőnk szenvedélyesen mesélt az iszlám vallás alapjairól, az oszmán építészet jellegzetességeiről, és azokról a kulturális párhuzamokról és különbségekről, amelyeket a keresztény szemléletből ritkán látunk ilyen árnyaltan. A történelem szinte kézzel foghatóvá vált ezekben az épületekben.
Délután saját szervezésben fedeztük fel a Basilica Ciszternát, Isztambul egyik legrejtélyesebb látnivalóját. Ez az ókori víztározó a 6. században épült I. Justinianus bizánci császár uralkodása idején, és évszázadokon át látta el vízzel a Nagy Palotát és környékét.
A hatalmas, föld alatti tér lenyűgöző látványt nyújt: 336 korinthoszi oszlop tartja a boltozatot, víz tükrözi vissza a lámpák fényét, és misztikus zene teszi még különlegesebbé az atmoszférát. A ciszterna legkülönösebb elemei a két Medúza-fej, amelyeket oszloptalpként használtak – az egyik oldalt, a másik fejjel lefelé helyezve. A legenda szerint ezeket az antik mitológiai alakokat azért fordították el, hogy elveszítsék varázserejüket és ne árthassanak senkinek.
A ciszterna nemcsak műszaki csoda, hanem egyfajta mitikus zárójelezése is az isztambuli napnak: itt a római mérnöki tudás, a bizánci történelem és a pogány múlt lenyomata egyszerre van jelen – egy sötét, de gyönyörű víz alatti világban.
3. nap – Bursa: selyem, mecset, történelem
Elhagytuk Isztambult, irány Bursa. Itt megtekintettük a Ulu Dzsámit, amely Törökország egyik legrégebbi és legszebb mecsete, majd egy kellemes séta következett a selyembazárban, ahol a keleti luxus egy szeletét próbálták eladni nekünk – némi alkudozás után egészen baráti áron.
4. nap – Pergamon és Ephesos: a múlt nyomában
Reggeli után hosszú buszozás következett Pergamonba, ahol az Akropoliszt látogattuk meg, majd a Szűz Mária házát. Innen Ephesos romvárosába mentünk – egykor az ókori világ központja volt –, és megnéztük az Artemisz-templom maradványait, a régi színházat és a könyvtár romjait. Lélegzetelállító volt.
5. nap – Pamukkale: az Insta és a valóság
A sokszor fotózott Pamukkale – hófehér mészkőteraszok, türkiz víz, varázslatos látvány… legalábbis az Instagramon. A valóság: a természetes formációk jelentős részét már lezárták, hogy megóvják, a maradék pedig mesterségesen van feltöltve. Kevés víz, sok turista. Látványos, de nem az, amit a közösségi média sugall.
6. nap – Antalya: fürdőzés romok között
Elérkeztünk Antalyába, ahol a Phaselis romváros volt az első állomás. A legnagyobb meglepetés: fürdés az öbölben antik romok között! A víz kristálytiszta, meleg, a környezet pedig varázslatos. Ez volt az utazás egyik csúcspontja. Délután hajókirándulás következett: több öböl, fürdés, napfény, szél a hajban – itt végre éreztük: nyaralunk!
7. nap – Düden, Aspendos, Konya
Délelőtt megnéztük a Düden-vízesést, majd Aspendos következett, ahol az ókori színház meglepően jó állapotban van. Innen Konyába mentünk, ahol a Mevlana Múzeumban (a kerengő dervisek központja) egy másik világ tárult elénk – spirituális, csendes, mély. Este még megálltunk egy karavánszerájnál, ami a selyemút vándorait szolgálta évszázadokon át.
8. nap – Kappadókia: föld alatti város, tündérkémények
Végre Kappadókia! Megnéztük a híres Tündérkéményeket, ezeket a különös, meseszerű sziklaalakzatokat. Egykor valóban laktak bennük, ami egészen hihetetlen. A nap fénypontja a Derinkuyu föld alatti város volt: egy egész város a föld mélyén, lakásokkal, járatokkal, kamrákkal. Egyes helyeken csak guggolva lehetett közlekedni – egyszerre lenyűgöző és klausztrofób.
9. nap – Hattusa: a hettita örökség
Aki akart, hajnalban hőlégballonra szállhatott Göreme felett. Mi inkább passzoltuk – az eredetileg 30 ezer forintos programra 120 ezret kértek… Nem, köszi. Reggeli után indultunk Hattusába, az ősi Hettita Birodalom fővárosába. Megnéztük a Szfinx-kaput, Király-kaput, Föld-kaput, és a Napisten templomának maradványait. A feltárás még folyik, de a hely atmoszférája különleges.
10. nap – Ankara: búcsú Törökországtól
Utazásunk utolsó napján délelőtt ellátogattunk az Anatóliai Civilizációk Múzeumába, ahol lenyűgöző kiállításokon keresztül kaptunk betekintést Törökország régészeti és történelmi örökségébe. A múzeumlátogatás után felsétáltunk az ankarai citadellához, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra.
Dél körül indultunk a repülőtér felé, de a nap még tartogatott egy kis izgalmat. Az ankarai gép 45 perces késéssel indult, így csupán nagyjából 35 percünk maradt az isztambuli átszállásra – ebbe pedig belefért még egy útlevél-ellenőrzés és egy újabb biztonsági vizsgálat is.
Szerencsénkre a reptér egyik alkalmazottja észlelte a helyzetet, és segítette a csoportunkat: míg a járatunk a G szektorban landolt, a budapesti gép az A szektorból indult – ami nem kis távolság. Neki köszönhetően végül időben odaértünk, és gond nélkül hazarepültünk.
Összegzés: mit tanultunk Törökországról?
- Törökország gyönyörű. Történelem, természet, tenger, kultúra – minden együtt van.
- Ne menj nyáron. Júliusban naponta 40+ fok volt, Antalyában konkrétan 47!
- Szervezd magadnak. Ha van merszed, időd és egy kis angoltudásod, sokkal többet kihozhatsz az utazásból, mint egy zsúfolt buszos úton.
- A törökök szeretik a magyarokat. De Isztambulban legyél résen – amíg az 500 Ft-os útikönyvért alkudozol, lehet, hogy a zsebed kiürül.
- És ne feledd: ha valami túl szép az Instagramon, az valószínűleg… szűrő.
Ha kérdésed van Törökországgal, vagy ezzel az úttal kapcsolatban, írj bátran – szívesen segítek elkerülni a buktatókat. Mert egy ilyen út után mi már nem csak utazók vagyunk – hanem tapasztalt túlélők is.
-
- Isztambultól Kappadókiáig Vélemény és élménybeszámoló
